Budapesti, kecskeméti rendelő: +36-20-361-9530

Megújuló ősi ájurvéda

Nyomtatás Szerző : dátum : 2018-10-09 kommentek : (0)

Az ájurvéda egyre népszerűbb hazánkban is, csakúgy, mint az egész nyugati világban. Talán a nyugati ember érzi, hogy valami spiritualitás elveszik azzal az életformával, amit folytat, és keresi a hatékony megoldást. Egyre többen szeretnék megismerni a saját dósájukat, keresnek hiteles szakembereket, egyre több készítmény és könyv beszerezhető a témában. Valójában az ájurvéda a posványosodó orvostudomány élesztője, művészet a hozzáértő orvos számára, kifogyhatatlan kincsestár a kutatóknak, iránymutatás a népegészségügynek. Az ájurvéda mellett senki nem mehet el, aki komolyan aggódik a jövő egészségügyéért vagy a saját egészségéért.

A működő ősi rendszer vizsgálata biztos siker

A mai orvostudomány eljárásrendjét a tudományos vizsgálatok eredményei táplálják. A kísérletes orvoslás nélkül sok fertőző betegséget, sok immunológiai, sok anyagcsere- és hormonális betegséget nem ismernénk behatóan. Így biztosan kevésbé tudnánk gyógyítani a súlyos cukorbetegségeket, fertőző betegségeket, nem tudnánk megmenteni annyi infarktuson átesett beteget. Persze biztosan kevesebb lenne az orvoslás és a gyógyszeripar tévedései miatt félrekezelt beteg is.

Az is kérdés, hogy ha például az ájurvéda szerint gyógyítanánk, akkor lenne-e annyi cukorbeteg vagy infarktus, hiszen az ájurvéda sokkal nagyobb hangsúlyt helyez az egészséges táplálkozásra és a megelőzésre. A kérdés persze költői, hiszen ma az állam nem az ájurvédát, hanem a nyugati kísérletes orvosláson alapuló, jelentős gyógyszergyári befolyás alatt álló medicinát menedzseli, mint amely hivatott az állampolgárai egészségéről gondoskodni. Így az emberek többsége még ma sem tud sokat az ájurvéda egészségvédő elveiről, bár lényegesen régebbi múltra tekint vissza ez a maihoz hasonló eredményességű medicina, mint a ma ismert orvoslás.

Általános szakmai konszenzus szerint a kísérletes orvoslás a garanciája, hogy ne tévedjünk, hogy tények és ne a babonák mentén gyógyítsunk. Sajnos a mai orvoslás közel két évszázados fejlődése alatt sem tudatosította, hogy az olyan vizsgálatokra méltó tudásanyag, mint az ájurvéda, az nem babona, hanem kiváló vizsgálati ötlettár, melynek tudományos vizsgálata lényegesen nagyobb eredménnyel kecsegtet, mint bármilyen más ember által szült teória.

Az ájurvéda ősidőktől fogva ezer szállal kapcsolódik a mai medicinához

Az ájurvéda, annak gyakorlói szerint, isteni kinyilatkoztatás alapján keletkezett, és az emberiséggel egyidős. A hagyományok szerint Isten a teremtéskor a teremtett világhoz, annak működtetéséhez, vagy az úgymond „üzemzavarok”, tehát a betegségek rendbehozásához adott egy használati utasítást, m

elyet ájurvédának, ájurvédikus orvoslásnak neveznek. Hogy az ájurvéda ősidőktől fogva ezer szállal kapcsolódik a mai medicinához, annak egyik fontos bizonyítéka, hogy már a középkorban is voltak orvosi konferenciák (ennek tudományos bizonyítékai ismertek), és azok révén az ájurvédát már Krisztus ellőtt 300-ban lefordították görögre, időszámítás szerinti 300-ban tibetire és kínaira, később pedig arabra és perzsára.

A görög, a perzsa, az arab és a kínai orvosok pedig sorra átvettek eljárásokat az ájurvédából. Így észrevétlenül a világ orvoslástörténetének részévé vált. Ennek köszönhető, hogy ma is bizonyos sebészeti beavatkozásokat (pl. bőr- és szervpótló, technikailag távolról többször arrébb helyezett lebenyes műtéteket) ájurvédikus megfontolások alapján végzünk, a fertőtlenítést vagy a prevenciót valójában az ájurvéda eljárásaiból örököltük, az intenzív kardiológia, a gyógyszertan számtalan szívszert köszönhet az ájurvédának, vagy az anti-aging terápiák is ájurvédikus alapokon állnak, eredetileg úgy hívják, hogy rasayana. Az ájurvédának sok területét tudományos módszerekkel bizonyították, de egészében annak megközelítése, holisztikus szemlélete, komplexitása mindig túl fog mutatni a tudomány adta korlátokon, és tudomásul kell venni, hogy az, hogy a világ lakosságának több mint 90%-át ma is ájurvédikus vagy ahhoz hasonló tradicionális eljárásokkal látják el, az nem az orvoslás elmaradottságát, hanem épp annak fejlettségét jelenti.

Az ájurvéda értékelése a mai medicina szempontjából

 

Az ájurvéda személyközpontú (PCM – person centred medicine) orvoslás, mert a terápiás választásait nem séma szerint, hanem egyénre szabva határozza meg. Elsősorban az egészséges életmódot, az egészségmegőrzést, betegségmegelőzést szolgálja, de a betegségek diagnosztikáját és terápiáját is. Ugyancsak foglalkozik az élelmiszerekkel, az egyénre szabott diétával, táplálkozással is, mely vegetárius.

A több ezer éves ájurvédikus tudás az alap, de figyelembe vesszük a geoklimatikus változásokat, az emberek életformájának, genetikájának, viselkedésének változását, a növények, állatok és mikrobák változásait. Újraértékelődnek az ájurvéda eljárásai az orvostudomány új higiénés elvei mentén is, ma már sokkal hatékonyabb fertőtlenítő módszereket alkalmazunk. Az ájurvéda keletkezésének idejében nem volt fogászati és fogágybetegség, így a fogorvoslás sem képezte az ájurvéda ilyen kiemelt és részletes fejezetét, mint ahogyan arra ma szükség van. Ha ma vissza szeretnénk térni az ájurvéda egyébként sokkal okibb módszeregyütteséhez, akkor nincs más út, mint a mai orvoslás és az ájurvéda integrálása egységes rendszerré, melyben mindent alkalmazunk az ájurvédából, amit lehetséges, és mindent cserélünk korszerűbb eljárásra, eszközre, amit szükséges.

Ma az ájurvéda gyógyszereit (gyógynövényeit) folyamatosan újra vizsgáljuk, hiszen a hatékonyság és a toxicitás vizsgálatára sok új szemponttal és hatékony mérési módszerrel rendelkezünk. Az USA-ba például az ájurvédikus készítmények 21%-ban tartalmaztak valamilyen nehézfém- (arzén, ólom, higany) terhelést, mely meghaladta a felvehető határértékeket. Indiában a forgalomba hozott ájurvédikus termékek nagy részének nincsenek komoly toxikológiai és hatásosságra vonatkozó mérési eredményei. De vannak Indiában is magas gyógyszergyári standard szerint előállított természetes készítmények, ezért nem lehet bármilyen készítményt szedni és alkalmazni, de érdemes a magas standard szerint előállított készítményeket használni, mert Európában nincsenek meg azok a hatóanyagok, melyeket az indiai gyógynövényflóra kitermel. Addig, amíg itt kb. 500 gyógynövény van, Indiában 7000-re tehető a számuk.

Tudományos vizsgálatok bizonyították egyes gyógynövények hatékonyságát. Például a kurkuma daganatellenes, gyulladáscsökkentő és gyomorfekélyt gyógyító hatását. Nagyszerű magasszintű kettősvak-kísérlettel bizonyították azt, hogy ájurvédikus gyógyszer-kombináció képes a rheumatoid arthritist a metotrexáthoz hasonló

mértékben tünetmentessé tenni. (J Clin Rheumatol. 2011 Jun;17(4):185-92.)

Ugyancsak bizonyították, hogy a Boswelia (Shellaki) (tömjénfa) segítségével az osteoarthritis, vagyis a csontok és ízületek gyulladásos, torzulásos betegsége hatékonyan gyógyítható, illetve a fájdalom csökkenthető.

Bizonyították azt is, hogy az ájurvédikus jógaterápia csökkenti a kardiológiai betegségeket és magas vérnyomást okozó félelmeket, és így alkalmas a kardiológiai betegek életminőségének javítására. De olyan tudományos vizsgálatok is születtek 2013-ban, amelyek azt bizonyították, hogy a Parkinson-betegség sokkal gyakoribb a vata dósa túlsúlya esetén. (https://www.liebertpub.com/doi/abs/10.1089/acm.2011.0809) Vagyis a dósák szerinti gyógyítás működőképes bölcsességen alapul.

Az ájurvéda és a mai ember

Az ájurvéda egyszerre veszi figyelembe a test, a lélek, a szellem, a környezet összefüggéseit, valamint a világhoz és Istenhez való hozzáállásunkat és kapcsolatunkat akkor, amikor az összefüggésekről, az egészség és a betegségek kialakulásáról értekezik. Az ájurvéda szerint nem lehet egészségben maradni akkor, ha nincs megfelelő életszemléletünk, nem értjük a teremtett világ törvényeit és azt, hogy mi hogyan lehetünk annak szerves részei, mi a küldetésünk a világban, és ha vétettünk ezek ellen a törvények ellen, akkor mi a következő lépés, amivel a törvényektől való eltérésünket mégis úgy rendbe hozhassuk, hogy a szenvedéseinket maximális lecsökkentsük. Ez művészet, ami sokkal inkább tiszteli a biológia, a biokémia, a fizika törvényeit, mint a mai orvoslás, mely folyton meg akarja erőszakolni ezeket a törvényeket úgy, hogy közben a hibás mentalitást ne kelljen kijavítania. Természetesen az ájurvéda nem várja el, hogy minden ember egyféleképp gondolkodjék, és minden szint, minden irányultság esetén kínálja a megoldást.

Az ájurvéda diagnosztikája és terápiája is a legteljesebb orvosi rendszer, ami ma az emberiség rendelkezésére áll. Először is nem zárja ki a modern orvosi gondolkodást, hanem alkalmazza, majd túllép azon és pótolja annak hiányosságait. Elemzi az illető személyiségtípusát, a világhoz való viszonyát, törekvéseit, pszichológiai késztetéseit. Gyógynövények, fizikális módszerek, salaktalanító eszköztár, dietétika, komplett mozgásprogram – ami a jóga –, pszichológiai módszerek és életszemléleti tanácsadás áll rendelkezésre.

Egyedülálló salaktalanító módszerek

Bár a mai orvoslás nem ismeri a salaktalanítás fogalmát (szegénységi bizonyítvány ez bizony!), ettől még a folyamat létezik. A szervezet működését akadályozó felhalmozódott szükségtelen anyagok kiválasztása fontos feltétele az egészség visszaszerzésének. Az európai természetgyógyászat a kiválasztás fokozására ismeri az intenzív diétás módszereket, a böjtöt, az izzasztást. Ugyanakkor kevéssé használja a légzőgyakorlatokat, az olajos kiválasztásokat. A felesleges anyagok egy része vízzel jól mosható (kolon-hidroterápia, böjtkúra), de más részük elsősorban olajos kioldásra képes csak távozni. Az olajok használatának nagy mestere az ájurvéda, hiszen külsőleg (olajos masszázsok, bőrre helyezett olajos bhastik, shirodara) egyénileg megválasztott olajféleséggel, valamint belsőleg is „olajozza” a kiválasztást, ghee-vel és különböző kezelőfolyadékokhoz kevert anyagokkal. A pancsakarma a salaktalanító módszerek indiai formája, mely során bizonyos előkészítések után minden nyálkahártyán, bőrön keresztül kiválaszt a páciens, és ez semmilyen más európai terápiás módszerrel nem pótolható eredményt képes adni. A pancsakarma jelentőségét szerte a világon egyre többen ismerik fel szakmai körökben. A pancsakarma nem csak kiválasztásra való, hanem az alkalmazása során használt tápláló gyógynövényes, olajos, ásványi anyagokkal teli folyadékokkal újra is élesztjük a megfáradt és leépülőben levő nyálkahártyákat, főként az emésztőrendszerben. Ezt egyetlen európai konvencionális vagy nem-konvencionális eljárás sem képes elérni.

Az ájurvéda a krónikus patológiáról

Az ájurvéda 5000 évvel ezelőtt leírta azt a krónikus patológiai folyamatot, amelyet csak az utóbbi években fedez fel az orvoslás. Mégpedig azt, hogy az akut gyulladások szöveti károsodáshoz, majd a funkció károsodásához (functio laesa) vezetnek, és létrejön a krónikus degeneratív megbetegedés. Az ájurvéda mindezt az agni, vagyis az emésztés tüzének kimerüléséhez viszonyítja, mint ahogyan a Kaya cikitsa, vagyis az ájurvéda belgyógyászata azt tárgyalja. Az emésztőrendszeri agni (jataragni) leginkább a nem megfelelő táplálkozás, stressz és hibás életritmus miatt csökken, ettől az emésztés folyamata alább hagy, és kialakulnak az emésztőrendszerben a krónikus elégtelen funkciók. Mai tudásunk szerint is így van ez. Elég, ha csak a hasnyálmirigyre, a cukorbetegségre, a gyomor nedveinek csökkenésére vagy az eldeformálódott nyálkahártyára, a diverticulosisra, a leaky gut szindrómára vagy épp a csökkenő baktérium-fajszámra gondolunk.

Az ájurvéda nem beszél baktériumokról, nem ismerte a mikrobiomot, de mindez nem azt jelenti, hogy bármiben is tévúton járt volna. Ma össze kell vessük a modern gasztroenterológiai ismereteket, hogy a modern ember problémáit az ájurvéda ősi elvei szerint megfelelően értelmezhessük. Nincs kétféle orvoslás, minden korszerű orvosi ismeretet intergrálni kell az ősi ájurvédával ahhoz, hogy a leghatékonyabb módon jussunk gyógyuláshoz. Az ájurvéda ma aktuálisabb, mint valaha, de kicsit másként kell alkalmazni, mint 100 éve, és sokkal másként, mint 5000 éve.

Cikk nyomtatása

Dr. Tamasi József

szerző

az összes cikk megtekintése

Vélemény, hozzászólás?

3 + 3 =