Amikor 1978-ban az egyetemre kerültem, sok más mellett talán a legnagyobb újdonságként az akkor félig legális, szegedi jógás élet hatott rám.
Jótanácsok
Ezen az oldalon régebben írt, de nap mint nap érvényes tanácsaimat olvashatják.
Az élet oly gyorsan halad - szoktuk ezt minden évben megállapítani. Nekem ez valamiért nem is év végén, hanem ilyenkor jut eszembe. Még itt vannak az utolsó pillanatok, amikor kiélvezhetjük a nyár örömeit, és elnyújtanánk, megállítanánk az időt, de a gyerekek, akik másképp állnak az időhöz, a türelmetlenség vezeti őket, sürgetnék, hadd múljon, hadd legyenek az idő múlásától egyre erősebbek, nagyobbak, szóval ők mostanában egyre többször emlegetik iskolás barátaikat, és az iskolára készülnek.
Hamarosan a gyönyörű nyárvégi délutánok is jelzik, elfáradtak már a napsugarak – talán éppen ezért olyan kellemesek nem csak a bőrünknek, a lelkünknek is. Azért, mert ilyenkor érezzük meg, nem tart örökké, kevés van belőle, így aztán értékeljük.
Gyerekkoromban a karácsony egészen másként zajlott. Többnyire volt hó. Tanyán laktam, ahol nagy tér is volt, és tiszta, friss levegő, téli szünet, szabadság, játék. Aztán ajándék, kalács- és kenyér sütés, sonkák, kocsonya, nagy evészet.
Németországban dolgoztam, még valamikor 1990 tájékán járhattunk, amikor a hazai viszonyokhoz képest nagyon sok olyan pácienssel találkoztam, akik számunkra elképzelhetetlen mértékben megtettek mindent az egészségükért, mégis súlyos daganatos, vagy allergiás megbetegedésekben szenvedtek.
Valentin, nőnap, húsvét, anyák napja... a tavaszi megújulás ünnepei. Szerencsére minden évszakban vannak ünnepek, a tavasziak azonban szerintem főként a nőkhöz kapcsolódnak. A tavaszi megújulást is főként nők szokták elhatározni.
Családom egyetlen tagja sem kapott védőoltást H1N1 ellen.
Örömmel jelentem, mindannyian élünk, nagyobb megbetegedésünk nem volt, legfeljebb a szokásos kisebb megfázás. Pedig a propaganda nem hogy azt jövendölte, nagy bajunk lesz, hanem az apparátus legszívesebben komoly szankciókat is alkalmazott volna ellenem, ha valakinek meghagyom a választás jogát: a védőoltást beadassa vagy sem.
Sok páciensem a szokásos kérdésemre, hogy mozog-e, sportol-e rendszeresen azt szokta válaszolni, hogy nyáron igen, de télen kevésbé, mert rossz az idő, csúszik az út, esik a hó, vagy eső.
Gyerekkoromban szüleim azt mondták, hogy orvos leszek, mert szerintük mindenkinek segíteni akartam, pedig ez szerintem mindenkire jellemző. A bugacközeli tanyai homokvidéken szaladgálva a legkevésbé sem érdekelt, hogy ki szerint mi lesz belőlem.