Sok páciensem a szokásos kérdésemre, hogy mozog-e, sportol-e rendszeresen azt szokta válaszolni, hogy nyáron igen, de télen kevésbé, mert rossz az idő, csúszik az út,  esik a hó, vagy eső.

Én ilyenkor mindig meglepődöm, mert a „rossz idő”, nekem csak annyit jelent, hogy egyel több a lehetőség testünket edzeni. Nem csak a mozgás hat, hanem az átmeneti hüvös levegő, a testünket érő eső stb., amellyel való találkozás ugye a gyógyászat ősi receptjei szerint ugyancsak fontos. Az önkéntes téli szobafogságot vállalóknak nem tudok mást javasolni, mint a zárhelyi sportokat, kardiogépeket, szobatornát, jógát.
Na de most aztán itt a nyár. Most aztán minden szezonfutónak, szezonsportolónak beköszöntött az egészség, a szabadság évszaka.

Minden időszak közül a legszebb a hajnali futás, mert még csend van, mert tiszta a levegő, mert a madarak oly különlegesen énekelnek, mert a klíma, a fények mind fantasztikusak reggel.
Nekem a futás egyfajta meditáció. Lehetőség napi dolgaim átgondolására, lehetőség arra, hogy kimozduljak az íróasztalom mellől és szabadjára engedjem szellememet, kreativitásomat. Általában az ilyenkor spontán jelentkező ötleteimet telefonom diktofonjára jegyzem fel, mert ahogyan jön, úgy el is felejteném. Kiszabadulni a bezártságból, kapcsolatba kerülni a természettel, magamra figyelni mielőtt a rendelőbe zárom magam és mások bajaira koncentrálnék teljes lényemmel. Enélkül valószínűleg nem menne a napi munka sem olyan jól.

Persze a tegnapi Kossuth téri félmaraton futáshoz hasonló rendezvények alatt másként működik a belsőm. Ilyenkor eluralkodik a teljesítés, erőm tartalékainak felmérése, a kitartás, a közösségben való futás, az összetartás érzése bennem. Boldoggá tesz, hogy gyermekeim egyre inkább társulnak hozzám az ilyen futásokban és hogy ők is fontosnak tartják az efféle megmozdulásokat, erőpróbákat.

Ha elutazom valahová, akkor boldoggá tesz, ha a napot futással kezdhetem, mert mire más velem utazók felkelnek én már ismerem a környéket. Valahová a tudatalattiba beépül a hajnal, a természet reggeli benyomata és meggyőződésem, hogy egészen másként alakul a napom. Számtalan kedves emlék él bennem a futásaimmal kapcsolatban, amit nem cserélnék ágyban nyújtózkodásra, lustálkodásra, bár néha azt sem vetem meg. Barátságaim születtek futáskor, megtanultam, hogy kicsinyeit féltő vaddisznó majdnem olyan gyorsan fut mint én, és hogy az evés csábítása helyett a futás megoldja az éhség érzetet is, meg persze a növekvő kilókat.

Legalább 20 éve futok rendszeresen, és eszem ágában sincs feladni. Láttam tegnap egy hetven év feletti bácsit, aki az általam futott háromszorosát teljesítette. Szerintem a fiatalság akkor kezdődik igazán, mikor az ember fiatalos kitartással, fiatalos vállalásokat tesz. Szóval indul a nyári sport szezon! Jó mulatást minden kedves olvasónak!