Valentin, nőnap, húsvét, anyák napja... a tavaszi megújulás ünnepei. Szerencsére minden évszakban vannak ünnepek, a tavasziak azonban szerintem főként a nőkhöz kapcsolódnak. A tavaszi megújulást is főként nők szokták elhatározni.

Látom a rendelőben, hogy ilyenkor elsősorban nők jönnek léböjt, testsúlyrendezés, salaktalanítás, életmódváltás végett. A mégis megjelenő néhány férfi – kérdésemre, miért is szeretne kúrát–, elmondja, hogy a párja küldte, ő fizette be, ő nem hagyta békén addig, amíg el nem jött. Én meg, mivel nem hiszek a „hozzám küldött páciens” sikeres kezelésében, próbálom feléleszteni az illetőben a szándékot, hogy magától is akarjon valami változást. A változásra való hajlam és igény ugyanis a kedvező fordulat feltétele.
A férfiak – tisztelet a kivételnek –, nem foglalkoznak a megjelenéssel, nem törődnek annyira a finom, korai jelekkel (változásokkal), amikkel a szervezet üzen, viszont nagyon betegek tudnak lenni, hatásosan tudnak panaszkodni, de főként akkor, amikor már késő.

Mindig rácsodálkozom a férfi-női természet különbözőségére, az ellentétek vonzására, izgalmára, máskor veszélyeire...
Nézzük a nőket. Az egyik jellegzetes női karakter az otthonát állandóan csinosítgató, családnak főzicskélő, mondják úgy is: a család melegét adó nő, aki szeret okos is lenni. Aztán van a férfias, férfiakkal állandó megmérettetésben, munkájának élő nő, aki szeretne otthon nőies, gondoskodó lenni. És a harmadik típus, aki mindkettőt akarja egyszerre. Rohan, helytáll a munkában, majd otthon a gyerekekkel, mindent személyesen intézne, közben nehezen jön ki az idővel, képtelen egy percet is az egészségére áldozni. E képet egyfelől torzítja a pénzügyi kényszer, vagy legalábbis sokszor úgy állítják be, mintha csakis a családi büdzsé miatt kéne munkahely, karrier... Másfelől színesíti a férfi, aki többnyire illeszkedik ehhez a női típushoz, mint a mágnes másik pólusa: néha házias, gyerekekkel megértőbb, máskor „macsós” típus. Ez a sokszínűség megadja a lehetőséget a kompenzációra, a kifogások megtalálására, a játszmázásra, azaz a két mágnes (férfi és nő) előbb-utóbb taszítani fogja egymást, de persze a harmóniára is, azaz arra, amiért jobb ketten, mint egyedül. A párként való létezésre...
Sokszor együtt változik férfi és nő, hogy a harmónia megmaradjon, ám látom a betegeimen, hogy gyakran a család a kompenzáció, és éppen a változni nem tudástól esik szét.

Az első nő, az anyám küzdő típus volt, férfiasan akart helytállni..., és mintha nem változott volna azóta semmi, a pácienseimen is azt veszem észre, szinte mindegyik nő többet küzd a megoldásokért, mint a férfiak. Többet vívódnak, hogy mindkét félnek jobb legyen.  A régi kínaiak tudták, amikor a küzdősportokat gyakorló harcossal selymet festettettek, hogy a férfias, nyers erő is csak akkor hatékony, ha a lélek érzékeny. Vagyis a férfinak is „érdeke”, hogy gondoskodhasson, odafigyeljen a nőre, meglepje, küzdjön érte -  nem csak Nőnapon.

A természet(ünk) a változás képességére figyelmeztet.
...mert nem gyönyörű a tavaszodó természet, és azzal összefüggésben a mi természetünk, mely a megújulásra vár?  

Kívánom, legyen ez a változás megújulás, lelkiekben, testiekben. Váljon nyitottá a társa felé, és ehhez párjában találjon viszonzást: