Gyerekkoromban a karácsony egészen másként zajlott. Többnyire volt hó. Tanyán laktam, ahol nagy tér is volt, és tiszta, friss levegő, téli szünet, szabadság, játék. Aztán ajándék, kalács- és kenyér sütés, sonkák, kocsonya, nagy evészet.

Anyám volt a kulcs. Neki a konyha volt élete középpontja, sokat és jót enni – az élete fő játékszabálya.
Ma, mivel nagycsalád lettünk, a hangsúly áttolódott a családi találkozókra, és amikor az van, akkor főzés is van. Mivel 30 éve főként vegetáriusok vagyunk, egészségmániásan tesszük ezt, így hosszasan előkészítendő fogások nincsenek. Frissek, zöldek, gyümölcsök, frissen párolt, wokban készült, keleti fűszerezésű zöldség ételek kerülnek az asztalra. Többnyire én főzök, mert azt imádom. Néha közösen készítünk, az is nagyon jó. Anyám konyhai szervezését, a többiek etetését valamiért én tanultam meg a családban. Persze másként: a lehető legegészségesebben. Meg sem ennék, ha nem így lenne. Fiaim az ételekben a tápanyag-értékeket keresik és nem a megszokásokat. A két menyem kedvéért főzök magyarosat is, olyan reform módra – zöldségekkel, barnalisztből, gombával.
Én „forralom” a programokat is: kosarazás, foci, közös filmvetítés, beszélgetések, kirándulások. Nincs együttlét valamelyik családi társasjáték nélkül, a legnagyobb fiam a társasjáték király.
Ha most csodálkoznak is, a fő teher rajtam, a családfőn van karácsony táján.
A nőket, mi, fiúk igyekszünk megkímélni (5 fiam van, meséltem már, és lassan mind felnőtt, az ajándékot, az óvodást kivéve).

Amiről nekem az ünnepek rajtuk kívül szólnak még, az a következő évi tervezés. Hosszas, pontokba szedett terveket írok az életem minden területére kihatóan, olyan élettervet. Ehhez előbb átnézem az előző évit, mi valósult meg, mi nem, miben volt nagy melléfogásom és miben haladtam végig jó irányban. Tervet csinálok az egészségem ápolására, a párkapcsolatom fejlesztésére, a hobbijaim, titkos vágyaim megvalósítására, a cégeim fejlődésére, gyógyító munkám kiteljesítésére.
Elvem, hogy amit az ember átgondol, leír, az már ettől, vagyis tulajdonképpen magától is törekszik a megvalósulás felé.

A terveim reálisak, de bátrak.
...sokszor talán nem is egy évre valók. Ennek megfelelően nem esem kétségbe, ha épp csak az alapok lerakásáig jutottam év végéig. Akkor ez egy hosszabb folyamat lesz és annak megfelelően tervezem már a következő évet.
Ahogy a jövőre gondolok, óhatatlanul én is a válságba botlok, de hogy ez lett, abban is van valami, ami előnyünkre fordítható. A válság megtanít a kicsinek újra örülni, az emberek egymásra szorulnak, így (szükségből) összefognak, és több leleményt hozunk ki magunkból.
Sosem a világ a felelős az ember boldogtalanságáért, hanem maga az ember. És épp ez a kulcs ahhoz, hogy valóban boldog lehessen.

Az új év ezúttal is csodás lehetőséget tartogat, csupán Önön múlik, a jót keresi, észreveszi és megtalálja-e.
A terveimet nézem, megint hosszú a lista. Gyógyítás, sport, festés – ezek mellé odaírom, hogy az elkezdett könyvemet jövő ilyenkorra befejezem...
Tulajdonképpen mindegy, mit tervezünk, mert maga a tervezgetés is öröm.