Az élet oly gyorsan halad - szoktuk ezt minden évben megállapítani. Nekem ez valamiért  nem is év végén, hanem ilyenkor jut eszembe. Még itt vannak az utolsó pillanatok, amikor kiélvezhetjük a nyár örömeit, és elnyújtanánk, megállítanánk az időt, de a gyerekek, akik másképp állnak az időhöz, a türelmetlenség vezeti őket, sürgetnék, hadd múljon, hadd legyenek az idő múlásától egyre erősebbek, nagyobbak, szóval ők mostanában egyre többször emlegetik iskolás barátaikat, és az iskolára készülnek.
Hamarosan a gyönyörű nyárvégi délutánok is jelzik, elfáradtak már a napsugarak – talán éppen ezért olyan kellemesek nem csak a bőrünknek, a lelkünknek is. Azért, mert ilyenkor érezzük meg, nem tart örökké, kevés van belőle, így aztán értékeljük.

Észrevettem azt is, hogy nyáron valahogy több a boldog ember. Boldogabbnak tűnnek. A napsugarak, a D-vitamin élvezhetőbbé teszik az életet. Valahogy át/el kellene menteni ezt az érzést, ezt a lendületet, az optimizmust.... szerintem elmenthető. Itt van például a nyárhoz annyira kapcsolódó: víz.
Az ember a nyári melegben nagyon vonzódik a vízhez, ilyenkor úszik, ilyenkor több vizet iszik - de elsősorban a melegben. Pedig a víz a hidegben is jót tesz.
Amikor annak idején, úgy 20 évvel ezelőtt – ilyen rég lenne? -  Lajos atyától először hallottam Kneipp páterről, óriási lelkesedéssel próbálgattam a reggeli harmatos fűben járás gyógymódját, a víztaposást és a láb leöntését. Mindezt Kneipp hideg vízzel végezte, akkor is, ha nem nyár volt.

Betegeim vizsgálatakor az egyik fő szempontom, iszik-e elég vizet. Napi 2-2,5 liter folyadékbevitel alatt romlik az anyagcsere, lerakódások keletkeznek, csökken a porc, a sejtek, a nyálkahártyák víztartalma, az ellenállóképesség. Rutinból mondom: sok fejfájás, fáradtság, de akár ritmuszavar, kedvetlenség, emésztési zavar is a kevés, ill. nem megfelelő folyadékfogyasztásra vezethető vissza.

A víz éltető eleme az embernek, gyógyító faktora, lelkét megnyugtató látvány. Ezért szeretek víz mellett futni. Teljesen más érzés. Próbálja ki, ott a Margitszigeti futópálya, a Duna mellett...

A vízről is aztán ugyanoda jutok most, mint a napfénnyel kapcsolatban. Akkor értékeli az ember, ha megérti, nincs sok belőle... Ma, amikor egyre többen vetik fel, a legfőbb érték nem a nemesfém, nem a kőolaj lesz, hanem a víz, nem lehet elégszer felhívni a figyelmet arra, milyen csekély édesvíz készlettel rendelkezik az emberiség. Egy európai még mindig több száz liter vizet használ naponta (egy amerikai akár ezer litert is!), miközben egy afriakainak 3 liter jut átlagosan. Sokan úgy mosnak fogat, hogy közben folyik a víz, autómosásra használják az ivóvizet, pedig pl. a földközi-tengeri országokba tankhajókkal viszik az ivóvizet.

Még nyár van, mentsük el magunkban: örüljünk a Balatonunknak, a folyóinknak, ásvány- és termálvizeinknek, és élvezzük egész évben, mint a napfényt.