Amikor 1978-ban az egyetemre kerültem, sok más mellett talán a legnagyobb újdonságként az akkor félig legális, szegedi jógás élet hatott rám.

Tolókocsiból felkelt emberek, a test végtelen képességei, addig elképzelhetetlen testtartások és mozdulatok, belső erő, meditáció. Mindez persze az akkori társadalmi környezetben különösen újdonságként, varázserővel hatott rám. Az iskolaév utáni első nyáron már jógatáborban voltam és mivel tudtam előre, hogy „jógás hóbort”-ként vegetárius kosztot fognak ott adni, vittem magammal jókora házkolbászokat nagymamámtól, hogy azért nehogy éhen halljak, feljavítsam a jógás étket. A tábor végén meg is kaptam a magam kiértékelését, hogy jobban teszem, ha valami egyszerűbb jógás rendszert – mint pl. mantrajógát - választok magamnak, mert nem értem az élet mélyebb összefüggéseit. Komolyan vettem a tanácsot. Megtaláltam az embereket, akik mantráztak és tőlük velőmig hatolóan érintett a hozzám intézett kérdés, hogy milyen alapon veszem el az életét annak az állatnak, amely hasonlóan érez, mint az ember, csupán azért, hogy egyek, amikor növényekkel is kielégítően tudnék táplálkozni. Az előző napon beváltott ebédjegyeimből vásárolt szalámikat szétosztogattam a kollégiumban és másnaptól már a közeli tejbisztróba jártam kajálni. Rá is untam néhány hét alatt, már látni sem bírtam a sajtos tésztát, csuszát, tejberizst. Eltelt néhány hét mire megtanultam főzni, keleti ételeket, magyaros vega ételeket, mediterrán ételeket, így már komfortossá vált a vega élet. Kollégiumban ez akkor nem volt egyszerű, és a városban a vegetáriusságot támogató bolt, vagy étterem sem állt rendelkezésre, de nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a vegetáriusság különböző aspektusaiba. Igy jöttem rá, hogy valójában az ember hús nélküli étkezéssel lehet a leginkább egészséges, és hogy sok betegség is gyógyítható vegetárius étrenddel. Megértettem azt is, hogy a jógások közötti számomra csodás gyógyulások nem jöhettek volna létre, ha nem vegetáriusan étkeztek volna, hogy az ember valóban olyanná válik, mint az étel, amit elfogyaszt. Megértettem, hogy a világ összes éhinsége megszűnne, ha az emberek nem hús akarnának enni. Megismertem a biogazdálkodást és megértettem, hogy lehetne vegyszermentesen is termelni, ha az ember önző módon nem akarná azt a 20-30%-ot is, amit a kukacok és kórokozók megesznek. Már nem csak az erkölcsi, etikai indíték létezett, hanem orvosi, kulturális, környezetvédelmi, társadalmi, egy sokoldalú meggyőződés, hogy a lehető legjobb módon étkezem. A vegetáriusság nem átmeneti hóbort lett, hanem életemet, munkámat átható meggyőződés, később családom étrendje, technika, amellyel betegeimet gyógyíthatom.

Mostanában sokat foglalkozom azzal, hogy mi feltétlenül szükséges és mi nem az étkezésben.  Minden egyéni különbség ellenére általánosa elmondható, hogy a kémiai anyagok, adalékok, aránytalan mennyiségű só, édesség, hús, alkohol nem feltétlenül szükséges, sőt káros. Biztosan nagyon fontosak a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak, a gabonák. Mindez kiegészíthető még tejtermékekkel, mézzel, gyógynövényekkel, fűszerekkel, gombákkal, és higyjék el pompázatos ételek készíthetők ezekből az alapanyagokból. Ami nem feltétlenül szükséges, az biztosan hosszú távon betegséget okoz. Persze más egy gyermek, egy terhes anya, vagy egy idős ember szükséglete, mint ahogyan különböző ideig viseljük a károsító ételek okozta károkat is, más-más munkát végzünk, különböző, hogy mennyit mozgunk. Hét év alatt minden sejtünk, minden molekulánk átépül abból, amit megeszünk, úgy, ahogyan élünk. „Az vagy amit megeszel” véleményem szerint igaz, de az élet nagy szabadságot tartogat mindenki számára, bárki bármilyen ételeket választhat, dohányozhat, alkoholt és sok húst fogyaszthat legalábbis egy ideig. A döntéseket nem egyszerű keresztülvinni, de kellő elszántság minden cél eléréséhez, még a jóízű, de egészséges evéshez is szükséges!
Kívánom Önöknek, hogy étkezési szokásaikat ne a megszokások, hanem a tudatosság és az élet élvezete együttesen irányítsa, mert véleményem szerint csak így élvezhető igazán az élet sok öröme.
Dr.Tamasi József