Budapesti, kecskeméti rendelő: +36-20-361-9530, info.tamasidr@gmail.com

Valóban elmúltak a fertőző járványok?

Nyomtatás Szerző : dátum : 2019-07-15 kommentek : (0)

Valóban elmúltak a fertőző járványok?

Baktériumok, vírusok, gombák tömegében éljük életünket: ezeket ezrével lélegezzük be minden egyes lélegzetvételünkkel, és minden falat ételünkkel milliószámra nyeljük le őket. A bélben több kilogramm baktérium, vírus és gomba él, szaporodik, cserélődik, bármihez hozzáérünk (kézfogás, tömegközlekedés, WC-ajtó, villanykapcsoló stb.), tömegesen vesszük át, szánkhoz, szemünkhöz, bőrünkhöz érintve juttatjuk testünkbe és tesszük magunkévá az újfajta, ránk kevésbé jellemző mikroorganizmusokat, melyek egy része nagyon veszélyes is lehet. A környezetünkbe és a testünkbe kerülő mikroorganizmusok egyre veszélyesebb fajták, míg a velünk együtt élő és az előbbiek ellen védelmet nyújtó mikroorganizmusok egyre szegényesebbek és erőtlenebbek ‒ és ebben óriási szerepe van az életmódnak, a húsevésnek, a nyakló nélkül használt gyógyszeres orvoslásnak, a mértéktelen, a világ minden pontjára eljutni akaró turizmusnak. Az ember mindig védtelen az általa nem ismert kórokozókkal szemben, ezért az újfajta kórokozók megjelenése tömeges megbetegedéseket képes okozni még ma is.

Az állatok tartásának és fogyasztásának ára

Az emberek a történelem során a kiismerhetetlen járványoktól rettegtek a leginkább. Ezeket a betegségeket kórokozók, főként baktériumok, vírusok, paraziták terjesztették. Százmilliók haltak meg fekete himlőben, pestisben, spanyolnáthában, tbc-ben, kolerában vagy járványos gyermekbénulásban. Úgy tűnik, az ember elsősorban az állattartással óriási kórokozódömpinget indított el. A tuberkulózist például kecskék háziasítása útján kaphatta meg az ember. A tbc ma is milliók haláláért felelős, és becslések szerint az emberiség harmadát megfertőzi. A kanyaró, mely a szomszédos Romániában vagy Németországban képes ma is járványt és halálos megbetegedést okozni, szarvasmarhavírusokból származhatott. A szamárköhögés a sertéstartással, a tífusz és az influenza a baromfitartással került át az emberre, de a közönséges nátha is állatoktól, méghozzá a vadlovak háziasításából származott.

Az állatok azonban ma is terjesztik az emberre veszélyes fertőző megbetegedéseket. Rájöttek, hogy a tojás akkor is szalmonellafertőzést okozhat, ha megsütötték vagy akár 8 percig főzték, de a szalmonella a csirkehúson át is fertőz. Abban a háztartásban, ahol csirkehúst használnak, egészen bizonyos, hogy minden konyhai eszköz fertőzött szalmonellával, E. faecalissal, E. faeciummal, E. colival vagy Campilobacterrel. Ezek a kórokozók például felelősek lehetnek a nők manapság oly gyakori húgyúti fertőzéséért vagy hasmenéses állapotáért. A McGill Egyetemen végeztek olyan nyomon követéses vizsgálatokat, melyekben kiderült, hogy a vágóhidakon a baromfihús 90%-a fertőzött e kórokozókkal, és e csirkehúsokat immáron a családi konyhaasztalon feldolgozó nők vizeletében ezek a kórokozók jelennek meg. A kutatásnak volt egy olyan fázisa is, hogy a család minden megérintett eszközt lefertőtlenített a csirkehús elkészítése után, de a kórozók még ezután is megtalálhatók voltak a konyhai eszközökön, a kilincsen és a ház villanykapcsolóin. Nem feltétlenül a hús elfogyasztása tehát, hanem csupán az érintése elegendő egy betegség terjedéséhez.

A másik igen gyakori újfajta baktérium a Clostridium difficile, amely több millió embert betegít meg évente, olyan súlyos vastagbélgyulladást okozva, amit álhártyás vastagbélgyulladásnak (pszeudomembranosus colitis) neveznek. A betegséget tipikusan kórházi osztályokon lehet megkapni, ahol sokszor feleslegesen használnak antibiotikumokat, de kiderült, hogy ez csak a fertőzések egyharmadát jelenti.

A másik forrása a hús, vagyis a baromfi-, marha-, sertéshús előkészítése során fertőződik a személy, valamint fertőzi az egész háztartást, majd a családot. A C. difficile a bélbe kerül, ahol nem feltétlenül okoz azonnal súlyos betegséget, hiszen az egészséges bélflóra jó ideig féken tartja. Viszont annak sérülése esetén súlyos állapotot, akut, akár semmilyen gyógyszerre sem reagáló gyulladásokat vagy pl. toxikus megakolont idézhet elő. Ez utóbbi akár 50%-ban is halálos lehet. A legtöbb kórokozó elpusztul, ha főzik vagy sütik a húst. A C. difficile nem feltétlenül, hiszen akár 2 órás sütést vagy főzést is kibír, tehát egy szokásos grillezéssel szinte biztos, hogy fertőző marad. Ha vannak alkoholos kézfertőtlenítők, amelyek a kórokozók 99,99%-át elpusztítják, akkor a C. difficile abba a 0,01%-ba tartozik, amelyet egy kézfertőtlenítés után nyugodtan tovább lehet adni akár egy kézfogással is.

A széklet flóravizsgálata során egyre gyakrabban találom a Clostridium jelenlétét, melyet sajnos nagyon nehezen, szinte lehetetlen eltávolítani a bélből. Ilyenkor hónapokig tartó természetes szerekkel való, illetve életmódprogramra van szükség, de gyakori a visszafertőződés.

A rovarok egyre fertőzöttebbek

A környezetünkben élő rovarok fertőzöttsége egyre növekszik. Kullancsok, legyek, szúnyogok, atkák, pókok, tetvek, bolhák már nem csupán egyféle kórokozóval fertőzhetik meg az embert a szúrásuk alkalmával, hanem többféle, idehaza eddig csak ritkán vizsgált kórokozóval is. A csípés ellen nem véd az immunrendszerünk, csak a fertőzés erőssége ellen, ugyanakkor a gyors intézkedés, a szervezet erősítése, a helyzet gyors tisztázása sokat segíthet a kórlefolyás minimalizálásában.

Az immunrendszer jelentősége

Hogy mekkora jelentősége van az egészséges immunrendszernek a fertőzések elleni védelemben, azt mi sem mutatja jobban, mint a HIV-vel való fertőzés, ami egyébként szintén állatokból, méghozzá egy afrikai majomfajtából származik (a bozóthús kereskedelme miatti mészárlás indította el). A HIV-vel való fertőződés után az ember megkapja az AIDS betegséget, mely esetén a közönséges és egyébként inkább csak az ember hasznát jelentő, vele a bélcsatornájában vagy bőrén, nyálkahártyáin együtt élő normális mikroorganizmusok olyan betegséget képesek okozni, mellyel szemben mi, átlagemberek az egészséges immunrendszerünk révén teljesen védettek vagyunk. Az immunrendszer tehát képes védeni vagy működésképtelensége esetén halálosan megbetegíteni, és ez nem csak az AIDS-es betegekre igaz. Az immunrendszer minden percben betolakodó kórokozók ezrével szemben küzd, legtöbbször sikeresen, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy optimális testi, edzettségi, tápláltsági, lelki állapotban vagyunk-e, nem vagyunk-e túl stresszeltek, túletetettek, túl puhányak, túl felelőtlenek.

A fertőzések kb. 95%-a nyálkahártyákon indul: szájban, gyomorban, bélben, orrban, szemen, hüvelyben stb. Ezeket a felületeket az IgA típusú antitestek védik, melyek az immunrendszer oldaláról óvják a szervezetünket a betolakodó baktériumokkal és vírusokkal szemben. Az IgA szintjének maximalizálásához (akár 50%-kal megnövekedett szintjéhez) heti háromszori testmozgás szükséges, és/vagy növényi táplálkozás. Ugyancsak növeli az IgA-aktivitást az algák, az élesztő vagy az étkezési gombák fogyasztása.

Az IgA szintjét a bélben gyakran mérem laboratóriumi vizsgálattal, és azt találom, hogy a Clostridium-fertőzöttek IgA-szintje szinte mindig a normális alá csökkent.

Az olyan mélyebbre jutott fertőzésekkel szemben is képes az immunrendszerünk fellépni, amelyre az orvoslásnak nincs gyógyszere: ellenanyagokat termel (IgM, IgG), interferont, illetve bizonyos sejtek segítségével pusztítja a fertőzéseket, pl. killer sejtek. Csökkent immunműködés esetén azonban életveszély alakulhat ki, vagy élethosszig a fertőzés tünetei léphetnek fel.

Az antibiotikumok végnapjai

A 20. században az orvostudomány azt sugallta, hogy a védőoltások, valamint az antibiotikumok felfedezésével a járványoknak egyszer és mindenkorra vége. Kétségtelenül bizonyos betegségek eltűntek vagy jelentősen csökkentek, ugyanakkor számtalan olyan betegség jelent meg, melyekre nem hatnak az antibiotikumok, és amelyek tömeges megbetegedéseket okoznak. Hamarosan eljöhet az idő, amikor nem rendelkezünk majd a legveszélyesebb bakteriális megbetegedések ellen hatékony készítményekkel.

A CDC (Centers for Disease Control and Prevention ) nemrég riasztó számokat hozott nyilvánosságra: a New Scientist beszámolója szerint az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok évente 23 ezer amerikai polgár haláláért és további kétmillió páciens megbetegítéséért felelősek. Az antibiotikum-rezisztencia népbetegségszintű egészségügyi problémává vált, és a helyzet azonnali intézkedéseket kíván. A CDC jelentése szerint nyomást kell gyakorolni a hatóságokra, hogy tiltsák el az állattenyésztőket az antibiotikumok nyakló nélküli használatától. Ez a széles körben elterjedt gyakorlat – amely önmagában az USA-beli antibiotikum-forgalom 80 százalékáért felelős – kimutathatóan növeli a rezisztens baktériumtörzsek kifejlődésének veszélyét. A kórházakban és rendelőintézetekben felhasznált antibiotikumok 50 százalékát is feleslegesen adják be vagy írják fel, ami szintén növeli a rezisztenciakockázatot. A veszély érdemi csökkentéséhez az összes indokolatlan felhasználást szűkíteni kell, becsukva például azt a kiskaput is, amikor lehetővé vált, hogy egészséges haszonállatokkal (főleg hús- és tejelő marhákkal, illetve sertésekkel) is antibiotikumokat etessenek, úgymond megelőző jelleggel.

A fertőző gyulladásos betegségek leküzdésére kétféle gondolatmenet létezik orvos- és laikuskörökben. Az egyik, amit a klasszikus orvoslás sugall: beszedünk antibiotikumokat, az elpusztítja a kórokozókat és meggyógyulunk. A másik stratégia, amit főként a természetes gyógymódok hívei terjesztenek, hogy megerősítjük a szervezetünk ellenálló képességét, és az immunvédekezésünk legyőzi a kórokozókat, meggyógyulunk. Előrebocsátva, hogy időnként véleményem szerint is szükséges az antibiotikum, mégis helyesebb, ha mindannyian a második stratégia szerint törekszünk egészségünk visszaszerzésére vagy megtartására. Az elsővel az a probléma, hogy sokszor szükségtelenül (pl. vírusos betegségek esetén) vagy nem kellő alapossággal (pl. nem elég ideig) alkalmazzák, és így egyre több rezisztens (gyógyszernek ellenálló) baktérium szaporodik el. Később, amikor nagy a baj, e gyógyszerek már nem hatnak. Az is baj, hogy ártanak is, még normálisan is, de hibák esetén még inkább (pl. ha túl gyakran vagy túl sokáig alkalmazzák). A felmérések szerint az antibiotikumokat több mint 70%-ban hibásan írják fel.

Az antibiotikum életet menthet, ez kétségtelen. Mivel az utóbbi években a gyógyszergyárak nem vagy alig fejlesztenek új antibiotikumokat, és mivel a baktériumok rezisztenciája évről évre nő, ezért e gyógyszerek garantálta védelem egyre csökken. Hiú ábránd mostanság azt hinni, hogy felelőtlen életmóddal ellenálló képességünk akár szabadon le is gyöngülhet, majd a gyógyszerek megmentenek minket. Csak gondoljunk a több mint harminc halálos áldozattal járó németországi járványra az EHEC baktérium általi fertőzés nyomán, mely semmilyen antibiotikumra nem volt érzékeny.

Az antibiotikumoknak számtalan mellékhatásuk van. Leggyakoribb, hogy a bél, más nyálkahártyák és a bőr normális szervezetünket védő baktériumait is kipusztítják. Így romlik az emésztőműködésünk, hasi panaszok léphetnek fel, bélgyulladás, B-vitamin-hiány alakul ki (mert a B-vitamint termelő baktériumok eltűnhetnek), elszaporodhatnak a gombák. Sok más mellékhatás létezik, amely során a gyógyszer a belső szerveket mérgezi: májtoxikus, vesetoxikus, vérképző szerveket tönkretevő, izomkárosodást, halláskárosodást, fülzúgást okozó mellékhatások. Súlyos mellékhatás lehet az allergia is, amely elsősorban a penicillin és származékai esetén jellemző.

A clostridiumok mellett az antibiotikum nyakló nélküli alkalmazásának másik jellegzetes következménye a candida, vagyis az élesztőgombák túlszaporodása. Ezek a kórokozók sokszor a táplálkozás helyes megváltoztatása (hús- és tejtermékfogyasztás lecsökkentése) után is megmaradnak, és akár egész életen keresztül folyamatos panaszokat okoznak. Ezeket a panaszokat már nem lehet csupán antibiotikumokkal megszüntetni, sokoldalú megközelítést, alapos vizsgálatokat igényel egy olyan kiegyensúlyozott új flóra létrehozása, amely kiszorítja a bajt okozó mikroorganizmusokat.

Milyen tünetek esetén gondoljunk a kóros baktériumflórára vagy gombák túlszaporodására?

Állandó emésztési panaszok, felfúvódás, székletzavarok, hasi fájdalmak, visszatérő gyulladások (pl. húgyuti), állandó fáradtságérzés, izomfájdalmak (fibromyalgia), folyamatos bőrtünetek, gombás folyás, gombás köröm, rendszeres fejfájás, menstruációs panaszok.

Az ilyen tünetek esetén a következő gyulladásnál nem antibiotikumra, hanem a normál flóra helyrehozására van szükség. Az antibiotikum egyre újabb és újabb, egyre súlyosabb tüneteket produkál csupán, megkeserítve a páciens életét.

Gyógyszeresen nehezen kezelhető kórokozók

A gyógyszerekre ellenálló, ún. rezisztens baktériumok mellett más kórokozók is vannak, melyeket nem lehet antibiotikumokkal elpusztítani.

A vírusos megbetegedések (HPV, HIV, influenzák, EBV, hepatitis, herpes) száma ugrásszerűen növekszik. A vírusok daganatokat idézhetnek elő, például májdaganatot, Kapos-szarkómát, Hodgkin-kórt, méhszájdaganatot, leukémiát. A vírusok ellen csak korlátozott számú és fajtájú gyógyszer áll rendelkezésre. A legismertebb gyógyszer az aciklovir, vagy a HIV és hepatitisz elleni lamivudin, ribavirin. Ezek egyes gyógyszerei azonban kevéssé hozzáférhetők és rendkívül drágák. A vírusok fontos terjesztői a szexualitás és a kábítószer-élvezet, azonban mint „végfelhasználó” nem csak a szexuálisan kicsapongók és a kábítószer-élvezők betegednek meg.

Egy sokkal rosszabban, gyakorlatilag sehogyan sem kezelhető és pusztítható csoportot alkotnak az ún. prionok, melyek a jövő egészségügyének rémei. A prionok fehérjék, melyek semmilyen életjelenséget nem mutatnak, tehát nem élőlények, ugyanakkor fehérjék közelében képesek az ott levőket is prionná változtatni, vagyis az eredeti struktúrát szétbontani. A szivacsos agyvelőgyulladás vagy a kuru betegség ilyen kórkép, és ezeknek is közük van az állattartáshoz.

A gombák is a nehezen kezelhető csoportba tartoznak. A gombák tipikusan az antibiotikumok alkalmazása után erősödhetnek meg, de elszaporodnak az édességgel teli és más hibás táplálkozási szokások miatt is. A gombák előbb a bélben, később a bőrön, nyálkahártyákon, hüvelyben, majd körmön is megjelennek. Véleményem szerint sem csupán az ún. Candida-diéta, sem csupán a gyógyszer (helyi vagy általános) nem segít. Hosszú, fáradságos küzdelemben a kétféle kezelési mód kombinációjával tüntethetők el a szervezetből.

Megoldás

Mit tehetünk antibiotikumok helyett? A legtöbbet a szervezet salaktalanításával, tehermentesítésével, növényi diétákkal támogathatjuk az ellenálló képességet és a helyes baktériumarányt. Kolon-hidroterápia segítségével kimoshatjuk a kóros baktériumok milliárdjait a bélflórából. Számtalan gyógynövény létezik, mint fokhagyma, Aloe vera, édesgyökér, kakukkfű, olajfalevél, teafa, lapacho stb., melyek antibakteriális, de nem káros hatásúak. Mások az ellenálló képességet erősítik, mint a sédkenderfű, echinacea, kőhárs, ökörfarkkóró stb. A pro- és prebiotikumok segítségével újra jó baktériumokat vihetünk az emésztőrendszerbe. A bőséges folyadék fogyasztása, nagy dózisú antioxidánsok szedése, illóolajok használata, izzasztókúrák, pakolások, mozgásprogramok mind segíthetnek a gyulladás helyétől és természetétől függően.

Az antibiotikumok felelőtlen használatának kora lejárt. Ma már tudjuk, hogy minden felesleges antibiotikum-használat fokozza a megbetegedés veszélyét. Mint láthatjuk, a hústermelés tovább rontja a bajokat, nem csak azért, mert a hús egészségtelen, hanem mert hozzásegít a csillapíthatatlan bakteriális antibiotikum-rezisztenciához. Egyszerű, egészséges élet, magas szintű gondolkodás, erre van szüksége mindenkinek, az orvosnak is!

 

forrás: Természetgyógyász magazinban írt cikkem

Cikk nyomtatása

Dr. Tamasi József

szerző

az összes cikk megtekintése

Vélemény, hozzászólás?

tíz + tizenkilenc =