Mindenki ismeri a jelenséget, hogy Indiába vagy egyes arab országokba utazva nagy eséllyel átélünk egy több napig tartó súlyos hasmenést. Talán a sokadik utazáskor már nem alakul ki ez a tünet, mert megszoktuk az ottani flórát, de az első heves reakció sokszor rossz emlékként megmarad, és az még jó, ha csupán az emlék marad belőle. Az őslakosok, akik alkalmazkodtak az ottani baktériumokhoz, nem ismerik ezt a jelenséget. Ők vidáman élik életüket a számunkra veszélyes baktériumok között. Az első találkozáskor az immunrendszert sokkolja a flóra különbözősége, de egy idő után elfogadja, eltűri és féken tartja a számára új, idegen mikroorganizmusokat. Mégis, bizonyos baktériumtípusokhoz bizonyos személyek immunrendszere soha nem tud problémamentesen alkalmazkodni. Betegeim között többen vannak olyanok, akik visszatérve Indiából, tartósan súlyos emésztőrendszeri tüneteket hordoztak, és ez csak komplex (nem csupán antibiotikumos) kezeléssel volt megszüntethető.
Hasonló jelenséget észlelhetünk akkor, amikor egy újonnan összekerülő pár (bár külön-külön mindkét fél teljesen egészséges) kellemetlen tünetekkel reagál a másik flórájára: gyulladások a nemi szerveken és a bőr más területein, folyás, hasmenés. Ezek a tünetek is tartósan megmaradhatnak, ha az immunrendszer nem ismeri fel a probléma leküzdésének módját.
Tudjuk azt is a történelemből, hogy az amerikai őslakosok az európaiakkal való találkozáskor szinte kihaltak, mert az európai telepesek olyan flórával fertőzték meg az ottani lakosságot, amelyre azok nem tudtak megfelelően reagálni.
A baktériumflórának tehát van földrajzi, országokhoz, földrészekhez köthető, valamint egyénekhez köthető jellegzetessége.
Mindez csupán azt mutatja, hogy az egyén mikrobiótája (teljes baktériumflórája) is óriási, nem is beszélve arról, hogy a világ különböző földrajzi helyein élők vagy a teljesen különböző étkezést folytatók mikrobiótája mennyire nagy változatosságot mutat. Ezt a sokszínűséget az egyén immunrendszere nem képes zökkenőmentesen követni, de azt sem, ha túlzottan leegyszerűsödik a baktériumflóra, vagyis a hibás életmód, táplálkozás nyomán az immunrendszernek és az anyagcserének nincsenek meg azok az impulzusai és eszközei, amellyel az emberi szervezet egészségét képes lenne fenntartani.
A flóra és a krónikus betegségek
Ma már tudjuk, hogy a flóra a legkülönbözőbb betegségeket képes meghatározni: befolyásolja a szív- és érrendszert, a gyulladásos betegségeket, az autoimmun-betegségeket, a daganatot, de akár a depressziót, vegetatív tüneteket is.
A bélben élő több mint 100 trillió baktérium kb. 1800 fajt képvisel. Ezeket a baktériumokat országonkénti és kontinensenkénti elemzések során 3 enterotípusba tudták sorolni: Bacteroides, Prevotella és Ruminococcus. Mivel a Ruminococcus átalakulhat Bacteroidessé, végső soron két ellentétes baktériumcsoport marad a végső csoportosításban: Bacteroides és Prevotella.
Nagyon komplex elemzésnek vetették alá a kétféle csoportot hordozó népességet, és azt találták, hogy sem a nemtől, sem a bőrszíntől, sem az országtól nem függ igazán, hogy melyik csoport van többségben. Ami igazán befolyásolja a flóra jellegzetességeit, az a táplálkozás. Végső soron a Bacteroidest a húsevők és állati termékeket fogyasztók hordozzák, míg a Prevotella baktériumok elsősorban a natív afrikaiak, vagyis a főként növényi koszton élő emberek jellemzője.
Azt is vizsgálták, hogy melyik csoportban milyen a vastagbélrák aránya. Azt találták, hogy a Bacteroides-túlsúlyt hordozó egyének daganat-előfordulása hatvanötszörös a Prevotella-túlsúlyt hordozókéhoz képest. A kétféle embercsoport közötti egyetlen különbség a táplálkozás volt: a Bacteroides-túlsúlyt hordozók a nyugati és európai típusú táplálkozáson éltek, míg a Prevotella-túlsúly kifejezetten a növényi táplálkozású natív népeknél fordult elő.
A baktériumflóránkat nap mint nap alakítjuk
Mi és talán még a 25 évvel később végzett fiam is egyetemi tanulmányaink során úgy tanultuk, hogy a vastagbél funkciója, hogy visszaszívja a vizet a béltartalomból, koncentrálja a felesleges (salak-) anyagokat és kiürítse azokat. Ma viszont már tudjuk, hogy a vastagbél egyúttal olyan komplex mikrobiológiai szerv, olyan ökoszisztéma is, mely nem csupán a vastagbél nyálkahártyájának síkosításáért, hanem az immunműködéseink épségéért és a legalább olyan fontos anyagcsere-működéseinkért is felelős. Pontosabban a vastagbél 100-szor akkora anyagcsere-tevékenységet végez, mint maga a máj anyagcsere-működéseinek összessége. MAC (Microbiological accessible carbohydrats) az angol rövidítése azoknak az anyagoknak, melyek a jófajta anyagcseretermékeket képző baktériumok szénhidrát-természetű „üzemanyagait” jelentik, melyek valójában nem mások, mint a növényi rostok. A széklet, mely ideális esetben jól formált, rendszeres és szinte WC-papír használatának szüksége nélkül távozik, szinte semmi másból nem áll, mint a növényi rostmaradványokból és az azon turbógyorsasággal szaporodott baktériumokból. A széklet valójában 45% rostból és egyéb eltávolítandó anyagokból és az arra rátelepült 55% baktériumtömegből áll. Ezek a baktériumok akkor képesek keletkezni, ha elegendő mennyiségben rendelkezésükre áll az „üzemanyag”, vagyis az egyébként minden másra haszontalan növényi rost.
Aki nem fogyaszt elég növényi rostot (vagyis aki nem növényi alapú étrenden él, nem vegán), az nem rendelkezik elegendő jófajta bélbaktériummal sem, vagyis nem csupán a megfelelő anyagcseretermékeket veszíti el, hanem magukat a baktériumokat is, hiszen nem is keletkeznek kellő mennyiségben a bélben. Ezen összefüggésekről pl. a Stanford Egyetem Mikrobiológiai és Immunológiai Intézetének kutatói (Sonnenburg és munkatársai) írnak 2014-ben a Cell Metab. nevű orvosi szaklap hasábjain. A növényi étrend mellett képes a szervezet a bél baktériumai segítségével kellő védelmet kiépíteni a nyugati országokban gyakori civilizációs betegségek, gyulladások és daganatok ellen.
A bélflóra a második agyunk?
Az európai és ezzel együtt a Magyarországon megszokott étrend legfőbb jellemzője, hogy magas szénhidrát-, magas zsír- és magas fehérjetartalmú. Ez az étrend még a vékonybélben felszívódik teljes mértékben, és a vastagbélbe, ahol az itt leírt folyamatok zajlanak, már semmi nem juthat el. Ez a nyugati típusú étrend tehát teljesen ellentétes azzal, amiről az utóbbi években megjelent orvosi közlemények írnak. A megfelelő összetétel az, ha a növények hordozzák szinte a teljes szénhidrát-, zsír- és fehérjeszükségletet, mert csak ez a táplálék-összetétel képes szállítani a bél baktériumainak szaporodásához szükséges nagy mennyiségű növényi rostokat is. Tévesnek tűnik tehát az a máig hangoztatott dietétikai dogma, mely szerint a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hozzátartozik az állatifehérje-források folyamatos fogyasztása is, nem is beszélve a manipulált gabonatermékek jelentős arányú étrendben tartásáról vagy a nagy mennyiségű zsiradékbevitelről.
Jól ismert tény, hogy a világűrből visszatért asztronauták a Lactobacillus plantarum baktériumaik száz százalékát elveszítik, mivel semmilyen friss gyümölcsöt és zöldséget nem esznek. Ennek alapján nevezik egyes személyek étrendjét asztronauta étrendnek. Kimutatták, hogy az átlagos carnivorous étrenden élő amerikaiaknak csupán 25%-ában van egyáltalán jelen a fenti baktérium, de az ún. vegetáriusoknak is csak a kétharmadában. Viszont ha mindennap csicseriborsót, valamint más zöldségeket kezdenek el fogyasztani, akkor már néhány nap után megjelennek a baktériumok. Tapasztalatom szerint ekkor sem mindenkinél, szükséges lehet a széklet baktériumanalízisének vizsgálati eredményéhez igazított, jól megválasztott probiotikumok támogató használata. Csak a lactobacillusok növekvő mennyisége képes visszaszorítani a nagyon patogén clostridium és más rothasztó baktériumfajokat a vastagbélben. Mint tudjuk, ezeket a baktériumokat ma már sokszor az ismert valamennyi antibiotikummal sem tudja elpusztítani a mai orvoslás, hiszen a kórokozók ellenállóvá váltak ezen hatóanyagokra. Tüneteket pedig bővel okoznak előbb gyulladások, majd daganatok irányában.
A rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) jelentősége
A rövid szénláncú zsírsavak a növényi táplálékokból előállított, jófajta bélbaktériumok által lebontással előállított anyagcseretermékek az emberi bélcsatornában, és azokat székletből lehet mérni és azonosítani. Ilyen vizsgálatokat magam is gyakran végeztetek, akkor is, ha a hazai laboratóriumok erre nem felkészültek. Ezek a molekulák az ecetsav (acetát), proprionsav (proprionát) és vajsav (butirát). Létrejöttük után gyorsan felszívódnak és metabolizálódnak, mivel energiát szolgáltatnak a szervezetben. A butirát például nagyon fontos szerepet játszik a kolonociták (vagyis a vastagbél nyálkahártyájának sejtjei) energia-háztartásában. A bélnyálkahártyában és körülötte zajló anyagcsere-folyamatok mennyisége és aktivitása kb. 1000-szer nagyobb, mint az egész emberi szervezet anyagcsere-aktivitása, ami azt jelenti, hogy folyamatosan hatalmas mennyiségben keletkeznek az ember és sejtjei számára is hasznos anyagok, de ugyancsak sejtméregnek tekinthető anyagcseretermékek (mint krezol és szkatol, vagy a másodlagos epersavak). A bélflóra egyébként hasznavehetetlen táplálékalkotókból a szervezet számára fontos tápanyagokat és vitaminokat készít, ezek közé tartoznak a rövid szénláncú zsírsavak is, melyeket a gabonafélék rostanyagai közé tartozó pektinből, inulinból, xylanból és zöldségek sejtjeinek sejtfalából készítenek. Növényi táplálkozás mellett felnőtt embernél kiegyensúlyozott bélflóra mellett konstans módon termelődnek ezek a rövid szénláncú zsírsavak, és a székletben is kimutathatók. Normális arányuk: 60% acetát, 20-25% proprionát, 15-20% butirát, vagyis 3:1:1.
Változtathatók az anyagok, amelyeket a baktériumok termelnek
Korábban is tudták, hogy a hosszú távú húsevő (omnivoures, vagy predán, vagy carnivourus) étrendek teljesen más – vagyis kedvezőtlenebb – flórához vezetnek, mint a növényi (herbivorous) étrend. A Nature-ben 2014-ben Lawrence A. és munkatársai tollából azonban olyan közlemény jelent meg, amelyben bizonyították, hogy a növényi (teljes gabonák, zöldségek, hüvelyesek) és az állati termékeket tartalmazó étrendek (hús, tejtermék, tojás) változtatásával nagyon rapid módon 1-4 nap alatt változik a baktériumflóra Bacteroidesről Prevotellára, illetve fordítva. A helyzet tehát az, hogy az emberi baktérium génállomány képes arra, hogy az étkezés változtatásával akár egyetlen nap alatt megváltoztassa a domináns baktériumokat és ezzel együtt azokat a fontos szabályzó anyagok termelését, melyek elnyomják vagy támogatják a gyulladást és a daganat képződését. Nem kell tehát egy életen keresztül várakozni a diéta változtatásának jó hatására, elég néhány nap, hogy az egészséget támogató vagy hátráltató flóra aktivizálódjék. A baktériumok néhány napon belül termelik azokat az anyagokat, melyek megvédenek minket a konzumtársadalom tipikus betegségeitől (cukorbetegség, magas vérnyomás, autoimmun-betegségek, daganat), vagy a bél gyulladásaitól és daganataitól. Pl. a rövid szénláncú zsírsavak termelése (acetát, butirát, proprionát) védelmet nyújt (ahogyan azt a 2014-ben a Petra Luis és munkatársai a Nature Reviews Microbiology-ban közzétették) a növényi étrend mellett, míg az állati termékek fogyasztásakor szaporodó flóra bakteriális enzimaktivitása révén keletkező másodlagos epesavak egyértelműen előmozdítják a kolonociták génállományának sérülését vagy a májrák keletkezését.
Ugyancsak az állati termékek fogyasztásakor szaporodó baktériumok enzimaktivitása felelős a záptojásnál is ismert hidrogén-szulfid (HS-) keletkezéséért, amely a nagyon jellegzetes büdös szaga mellett a DNS-sérüléseket és ezzel együtt a bél jól ismert krónikus gyulladásos betegségeinek (mint pl. colitis ulcerosa) kialakulását mozdítja elő. A hidrogén-szulfidot olyan patogén baktériumok, mint a Bilophila wadsworthia hozzák létre. Ezek a baktériumok is az állati termékek fogyasztásának kezdete után néhány napon belül képesek ezeket a súlyos betegségeket okozó anyagokat termelni. Ugyanebbe a csoportba tartoznak az ammóniát termelő baktériumok, míg a másik jófajta csoportba tartoznak a jól ismert lactobacillusok és bifidobaktériumok. Lehetetlen valamennyi baktérium jó vagy rossz oldalon állását számon tartani, hiszen az 1800-féle baktérium töredékét ismerjük egyelőre pontosan. Ezen túl valamennyi baktériumnak számtalan alfaja létezik, amely összességében így eléri a 40 ezer alfajt. Ezek között egy azonos fajon belül is vannak, amelyek támogatják az egészséget és vannak, amelyek szinte kiirthatatlanok és súlyos betegségeket okoznak.
(Pl. a coli baktériumoknak több mint száz alfaja ismert, amelyek között vannak szükséges és vannak antibiotikumokra is rezisztens súlyos bajokat okozók.)
Mit tehetünk a jó egészségért a baktériumaink alakításával?
Nap mint nap látom a flóra betegségokozó vagy gyógyító hatását. Egy beteg ember, ha nem fertőző betegsége van, ritkán gondol arra, hogy baktériumok okozzák a betegségét. Pedig a szív- és érrendszeri, az ízületi, a pajzsmirigy-, a bőr- vagy más szervek betegségei is lehetnek egyenes következményei a bélflórának. Ezért nem ördögtől való, ha rögtön megvizsgáljuk az illető bélflóráját, és nem csupán annak következményeit, vagyis magukat a betegségeket. Úgy gondolom, hogy a táplálkozás, a bél baktériumflórája, az ember gondolkodása és életmódja lesz a jövő egészségfilozófiájának középpontjában.
Forrás: Természetgyógász magazinban megjelent cikkem alapján.