A neurálterápia lokálanesztetikumokkal (prokain és lidokain) végzett injekciós áthangoló kezelés.  Kezelésnek nem a lokálanesztetikum helyi érzéstelenítő hatásának elérése, tehát nem a farmakológiai fájdalomcsillapítás a célja, hanem részben a vegetatív idegrendszer szegmentális elrendezéséből adódó szabályzó, másrészt az alaprendszer áthangolásából  vagy  a kínai meridiánrendszerben létrehozott energetikai változásokból adódó áthangoló, gócokat kikapcsoló, gyógyító hatás.

Mivel nem a hatóanyag mennyisége az érdekes, ezért nem használ a neurálterápia 2%-os lidocaint, vagy procaint, hanem csupán 1%-osat.  Az effektus sokkal inkább a korrekten kiválasztott kezelési helytől és módtól függ, mintsem a szer fajtájától vagy annak mennyiségétől. Tehát egy primér regulációs és „áthangoló” módszer és nem pusztán lokálanesztézia.  A hatást úgy képzelhetjük el, hogy a beszúrt helyi érzéstelenítő anyag az erek falára mindenütt rátekeredő idegfonatokra is hat, azok válaszadási vagy reagálási  képességét változtatja meg, ezért nem érzéstelenítést, hanem egy megváltozott reagálóképességet érünk el általa. Tehát a fájdalomcsillapitáson túl még sok más, krónikus probléma, funkciós zavar – gyakorlatilag szinte minden krónikus betegség – kiegészítő kezelésére is alkalmas. Tudatosan használja a neurálterápia ezeknek a helyi érzéstelenítő anyagoknak a gyulladáscsökkentő hatását is.

A neurálterápia ezért egy általános orvosi rendelőben a legszélesebb körben felhasználható kezelési mód az arra kiképzett orvosok számára. Gondos alkalmazása mellett minimális a kockázata, viszonylag könnyen elsajátítható és sokszor rendkívül hatásos módszer  azokban az esetekben is, melyek más, hagyományos  eszközzel már nem befolyásolhatók.

A neurálterápia hatását semmilyen más módszerrel nem pótolhatjuk. Nincs még egy olyan komplementer, vagy természetgyógyászati módszer, mellyel a régi hegeket, gócokat kikapcsolhatjuk, amivel a felborult fájdalomjelző működést helyreállíthatnánk, amivel a gerincszegmentumon belül általános áthangoló hatást hasonló eredményességgel elérhetnénk. Mikor használható eredményesen?

• a gyógyulást akadályozó nyilvánvalóan fizikális gócok esetén (fogászati gócok, műtéti hegg, krónikus gyulladások helye,sokszor begyulladt mandula vagy elvégzett mandulaműtét helye)
• gerincizületi blokádok, különösen ha manuálterápiás beavatkozás a kor, vagy a csontok állapota miatt nem végezhető
• salaktalanító módszerekkel, életmódváltással, más fizikális módszerekkel nem csillapítható fejfájások, nőgyógyászati panaszok esetén
• nem tisztázott fájdalmak, immungyengeség, krónikusan ismétlődő gyulladások esetén

Két történet, aminek köszönhető a neurálterápia felfedezése

1. Ferdinánd Huneke német orvos véletlenszerűen beadott egy addig csak helyi érzéstelenítésre használt procain tartalmú gyógyszert (Atophanyl) intravénásan, ami egy csapásra megszüntette a beteg addig csillapíthatatlan migrénes fejfájását. A hatást másik betegnél újra tapasztalta, amikor annak nehezen tapintható vénáját nem találta meg pontosan és a véna mellé is injekciózta. A gyógyszert Huneke előtt tilos volt másként alkalmazni, mint izomba. Ferdinánd Huneke orvostörténeti érdeme, hogy nem ment el ezen „véletlenek” mellett, hanem felismerte, az orvosi gondolkodásba rendezte. Felismerte, hogy a helyi érzéstelenítők hatása ezesetben nem gyógyszertani hatás, hanem az erek falán  tekergő vegetatív idegrendszer áthangoló hatásának eredménye.

2. A másik történet 1940-ből származik, amikor ismét Ferdinánd Huneke egyik nőbetegét a neurálterápia akkor már ismert szabályai szerint kezelte súlyos vállfájdalmai miatt. A tünetek nem javultak, ezért a kezeléssel felhagyott. Később ugyanez a páciens a lábszárán levő csontvelőgyulladásból visszamaradt hegg miatt kereste fel Hunekét, mert az újra begyulladt és nagy fájdalmat okozott. Huneke a terápiás lokálanesztézia szabályai szerint a heget is beinjekciózta prokainnal. A nő felállt és rendkívül meglepetten tapasztalta, hogy a vállfájdalma az injekciózás megtörténtekor  hirtelen megszűnt. A meglepő jelenséget Huneke „sekunden phenomennak” vagy magyarul „másodperc  jelenség”-nek nevezte el és ennél a betegnél is, de más betegeknél is sokszor megismételte később. A másodperc jelenség esetén tehát egy távoli zavarómezőt kapcsol ki a neurálterápiával az orvos, ami az adott tüneteket megszünteti. A másodperc jelenséget magam is sokszor tapasztaltam az elmúlt 24 év során, mióta a neurálterápiát rendszeresen alkalmazom.

A neurálterápia kialakulásához vezető más történeti események

• Ie.3ooo. az akupunktúra kezdete: bőrpontok- vonalak- szervek közötti kapcsolat összefüggéseinek felfedezése.r
• 1883.Pavlov  rájön, hogy az idegrendszer koordinálja az összes szerv működését (nervizmus)
• 1886.Weihe megállapitja, hogy bizonyos szervek megbetegedéseinél egy bizonyos helyen jelentkeznek fájdalmas bőrelváltozások (pl. csomók) a bőrben, ezek gyakorlatilag megegyeznek az akupunkturás pontokkal
• 1892.Schleich óriási botrányt kiváltó infiltrációs anesztéziát végez kokainnal
• 1898. Haed megállapitja, hogy az egyes belső szervek működési problémái  szenzibilizációs zavarokat okoznak bizonyos bőrszegmentumokban
• 19o6. Visnyevszki  igazolja a helyileg alkalmazott Procain gyulladáscsökkentő hatását.
• 191o. Braun Procaint infiltrál az idegek kilépési helyére, hogy csökkentse a trigeminus neuralgiás fájdalmakat.
• 1913. Leriche Reinod-kórban eltávolítja a ggl. stellátumot
• 192o. Leriche az art. temporalis köré fecskendezett Novocainnal kezeli migrénes betegeit
• 1925. Huneke el kezdi vizsgálni, hogy az intra -és paravénásan, intra- és subcután ill. musculárisan adott Procain mely betegségek kezelésére alkalmas
• 1934. Leriche a hegeket Procainnal infiltrálta és azt találta, hogy ennek hatására különféle fájdalmak szinte azonnal elmúlnak
• 194o. Huneke leirja a „másodperc jelenség”-et. Felismeri, hogy vannak olyan idegeket ingerlő zónák, melyek a szegmentális elrendeződéstől függetlenül a legkülönbözőbb betegségeket válthatják ki ill. tarthatják fenn.
• 1965. Pischinger leirja az alapregulációs rendszert, mely szerint a kötőszöveti vagy sejtközötti alapállomány révén a szervezet összes sejtje állandó kapcsolatban áll egymással. Az utóbbi évek kutatásainak és a kibernetikának köszönhetően kiderült, hogy az alapregulációs rendszeren keresztül történő információ továbbítás még az idegi kapcsolatokénál is gyorsabb, kb. a fénysebességgel azonos gyorsaságú.

Elméleti háttere

A neurálterápiás hatás egy regulációs (komplex szabályzási) hatás. A kiváltott  hatás ismételhető, és az a lokálanesztetikumok érzéstelenitő, fájdalomcsillapitó és gyulladáscsökkentő hatásával önmagában nem magyarázható.  A neurálterápia tipikusan egyike azon komplementer gyógymódoknak, mely csak az élő szervezet különböző vegetatív idegrendszeri, lokális, szegmentális alá és fölérendelt valamint hormonális szabályzásával együtt képes a hatást létrehozni.

Pl. egy fájdalom megszűntetésekor (a fájdalom- izomspazmus- csökkent vérátáramlás- fájdalom kör áttörésekor) különféle kuti-kután, kuti-viszcerális és vertebro-viscerális reflexeket törünk át. Ehhez azonban a neurálterápia során még hozzájön az egyes akupunkturás meridiánokra, pontokra, a különféle szomatotópiákra ill. a zavaró mezőkre -a vegetativ alapregulációs rendszeren keresztül- kifejtett hatás is.

Zavarómező

Zavarómezővé a szervezet minden pontja válhat, ha azt valamilyen károsodás éri. A vegetativumba és az alapregulációs rendszerbe bevésődött információt, emléket jelent, mely egyes élettani folyamatokat spontán beindithat (iniciálhat), megsokszorozhat (multiplikálhat) vagy gátolhat (blokkolhat).Tehát egy olyan idegi vagy energetikai „gócról” van szó, amelyből a vegetativumon és az alaprendszeren keresztül különféle szervekben hibás folyamatokat kiváltó szignálok kerülnek kibocsátásra. Ez a zavar kezdetben még reverzibilis, de hosszabb idő után akár irreverzibilissé (vagyis visszafordíthatatlanná) is válhat. Időben „elcsipve” a neurálterápiával kioltható.

Zavarómező kezelése után a fennálló szervi panasz relativ hamar megszűnik és a tünetmentesség legalább 2o órán át tart (fogászati gócok esetén 8 órán át). Ismételt kezelés hatására a panaszmentesség egyre hosszabb időtartamú, majd ha ezt a strukturális állapot még lehetővé teszi teljesen megszűnnek a panaszok. A legtöbb „góc” vagy zavarómező (kb. az esetek 8o%-a) a fej-, nyakrégióban található (mandulák vagy annak hege, melléküregek, fogak), de az  lehet a gyulladt bélrendszer, az epehólyag vagy más belsőszerv ill. terület is. Góc lehet a beültetett intrauterin eszköz, vagy izületi protézis, a kozmetikai műtét hege, a rosszul felhelyezett, kifúrt fülbevaló vagy pearcing.

Másodperc jelenség

A beteg valahol fellépő panaszai (fájdalmak, mozgáskorlátozottság) egy távoli zavarómező neurálterápiás kezelésével szüntethetők, méghozzá úgy, hogy a hatás az infiltráció pillanatában létrejön és legalább 20 órán (fogak esetén 8 órán) át tart, az ismétlés pedig egyre hosszabb hatást eredményez.

Injekciózási technikák

Hogy a neurálterápia mennyire más mint a hozzá hasonló terápiás módszerek, azt mi sem mutatja jobban, mint a sokféle  injekciózási technika.

Quaddlizás: Kis mennyiségű lokálanesztetikumot felszinesen, a bőrbe fecskendeznek, lencsényi, fehéres szinű kidudorodás keletkezik. Ezáltal lokális, reflexes hatást érnek el.

Infiltráció: Bőr alatti fájdalmas miogelózisokba, triggerpontokba mélyebbre is adható a lokálanesztetikum. Ilyenkor elsősorban a fájdalomcsillapitás, gyulladáscsökkentés és az izomspazmus oldása a cél.

Intravénás injekciózás:A végtagi vénákba és köréjük (az őket körülfonó vegetativ rostokra hatva) kis mennyiségű Procaint adnak, ha pl. kardiovaszkuláris panaszokat, vegetativ idegrendszeri diszfunkciók kezelése  a cél.

Intraarteriális injekciózás:A fentihez hasonlóan zajlik, elsősorban alsóvégtagi artériás keringési zavarokban szokás alkalmazni.

Izületek injekciózása: Elsősorban az izmok tapadási inai fölé, az izületi tokra és a burzákba  szokás adni az injekciót, egyes esetekben mélyen az izületbe is.Minden izületnek megvan a speciális kezelési technikája.

Az idegkilépési pontok neurálterápiája: Az ideg megsértésének kivédése céljából  bőséggel elegendő a kilépési pontok kezelése.

Az idegganglionok és a gerincvelői  ideggyökök kezelése: Speciális technikák, egy-egy régió regulációs zavara, vagy funkciózavara esetén alkalmazzák. .

Mikor kell a neurálterápia szükségességére gondolni?

A neurálterápia szinte minden betegnél használható valamilyen tünet javítására. Különösen fontos azonban erre gondolni akkor, ha a szokásos módszerek nem hatnak eléggé, nem jutunk előbbre a kezelésben, tehát valami akadályozza a gyógyulást. Alább azokat a problémákat sorolom fel, melyekben a neurálterápia nagyon jó hatékonysággal használható.

• Mindenfajta akut és krónikus fájdalmak esetén, különösen melyek más terápiákra nem reagálnak
• Krónikus gyulladások esetén (mandulagyulladás, melléküreggyulladás, prosztatagyulladás, kismedencei gyulladás)
• bizonyosan fennálló zavarómezők kiiktatására (fogászati gócok, mandula vagy annak operációs hege, melléküreggyulladások utáni állapot-, sebészeti operációs hegek esetén)
• krónikus nőgyógyászati zavarok esetén (menstruációs zavarok, gyakori kismedencei gyulladások, alhasi fájdalmak)
• sokféle feji panasz esetén:  fejfájás, migrén, szédülés, apoplexia utáni állapotban, epilepszia, paresisek, neuralgiák, parézisek (gyakori a faciális ideg területén létrejött bénulás),  fülcsengés
• nagyon gyakori és hatékony kezelési terület a gerinc mellé történő, ún. paravertebrális injekciózás. Ezzel részben a gerinc blokádjai és a környéki izomzat spazmusából adódó panaszokat lehet csökkenteni, de javítani lehet, az adott gerinc szegmentumhoz tartozó belgyógyászati területek tüneteit is. Különösen fontos hatás ez akkor, ha a beteg kora, csontjainak állapota miatt manuálterápia nem végezhető, vagy nem hoz elég eredményt.
• szem: glaukóma, iridociklitisz, konjuktivitisz, szemizom bénulás, szemfájdalom,szem ideges rángatózása esetén
• fül: krónikus gyulladások esetén
• nyak: pajzsmirigy alul és túlműködésekor
• mellkas: interkosztális neuralgiák , herpesz esetén
• has:  a legkülönbözőbb hasi panaszok esetén (különösen olyankor ha a szokásos salaktalanító és diétás módszerekkel nem érünk el elegendő eredményt).  Szolgálhatja a prognosztikát is, ha pl. kolecisztopátiánál az injekciók után csak átmeneti javulás történt, akkor operálni kell, ha viszont a neurálterápia után tovább fokozódnak a tünetek, zavarómező áll a háttérben, operálni csak annak tisztázása után szabad!

Milyen az a fogászati góc, vagy fogászati zavarómező?

Ahogyan korábban is írtuk, a fogak és a fogágy (a kettő együtt: odonton) nagyon gyakori helye a zavarómezőknek , mert a mai emberek fogazata és fogágya életmódjuk  miatt szinte kivétel  nélkül károsodik. Viccesen a mai ember két csoportba sorolható: egyikbe tartoznak, akinek cariese (fogszuvasodása) keletkezik gyakran és ezért veszíti el előbb utóbb a fogait, a másikba akiknek a fogágy betegsége miatt egyszerűen kihullanak a fogai. Részben a megbetegedések maguk, részben pedig a megbetegedések javítására hívatott fogorvoslás tevékenysége révén létrejönnek a szájban a zavarómezők. Természetesen ezek a zavarómezők nagy része nem is szüntethető meg, hiszen pl. a fogászati műképletek (tömések, pótlások, fogszabályzók, sebészeti hegek), a jó minőségű rágás érdekében elkerülhetetlenek. A zavarómezők kedvezőtlen hatása viszont a neurálterápia segítségével rövidebb, vagy hosszabb időre csökkenthető. Fontos tehát, hogy

• a fogakat lehetőleg olyan fogorvos kezelje, akinek legalábbis van biológiai szemlélete, aki érti a zavarómező fogalmát és persze még jobb esetben a biológiai fogorvoslás területén képzettséggel rendelkezik
• hogy létrejött károkat, távoli káros hatásokat abban képzett neurálterápiás orvos injekciózással csökkentse

Fogászati gócnak számíthat:

• minden turbinával fúrt, tömött fog (különösen az amalgám tömés)
• minden gyökérkezelt fog
• minden simán extrakcióval (kihúzással ) eltávolított fog helye (mert a kihúzás nyomán a fog helyén az ott addigra már létrejött gyulladásos szövettörmelék érintetlenül ott marad és továbbra is gócot képez)
• minden implantatum, csap
• minden olyan hely, ahol a pótlás, híd, protézis a nyálkahártyát nyomja, irritálja
• minden fogágygyulladásos zóna (ínysorvadás, tasak, ínygyulladás, fogkövesség nyomán kialakult degeneratív folyamat)
• minden szájsebészeti beavatkozás nyomán létrejött hegg
• hiányzó fogágy, elsorvadt fogíny pótlására keresztülvitt kollagénfeltöltések

Ezen esetekben a speciális fogászati neurálterápiával a zavarómező legalábbis átmenetileg kikapcsolható, ami persze diagnosztikai jelentőségű is és megmutatja a páciensnek és kezelőjének, hogy az adott területen esetleg további sokkal inkább biológiai (természetgyógyászati) szemléletű kezelésre lehet szükség.

A neurálterápia további felhasználási területei

A neurálterápia alkalmas panaszok, tünetek differenciáldiagnosztikájára is, tehát el lehet általa dönteni, hogy valóban súlyos vagy ártalmatlan elváltozásról van-e szó.

• Funkcionális panaszok elkülöníthetők az organikustól
• Fájdalmak oka tisztázható bizonyos esetekben, pl. hogy egy fájdalom interkosztális neuralgia vagy angina pektoris  miatt alakult-e ki.
• traumák, agyi inzultusok maradványtüneteinél, operációk szövődményeinél rehabilitációs céllal
• kolecisztopátiánál, ha csak átmeneti javulás történt, akkor operálni kell, ha viszont a neurálterápia után tovább fokozódnak a tünetek, zavarómező áll a háttérben, operálni csak annak tisztázása után szabad!

A neurálterápiána természetesen vannak ellenjavallatai is (allergia, véralvadási zavarok, véralvadásgátló kezelés, fertőzéses bőrbetegségek, tumorok stb.).

Cikk nyomtatása